Építőipari Tudásbázis

Egyedi fűtés

Itt beszélhetünk szilárd tüzelésű kályháról, cserépkályháról, vagy gáztüzelésnél a konvektorokról. Ezekre jellemző, hogy a berendezések hatásfoka messze elmarad a központi berendezésekétől. Szabályozhatóságuk, különösen a szilárd tüzelésnél kérdéses, ezért a központi berendezésekhez képest kevésbé komfortosak.

Központi fűtés

Itt döntően a melegvíz-üzemű radiátoros fűtések, kisebb számban padló- vagy más felületfűtések jellemzőek. A társasházak esetén a gazdasági érvek a központi rendszer mellett szólnak.

Alacsony hőmérsékletű fűtési rendszer

A hőátadó közeg hőmérséklete alapján teszünk különbséget alacsony és magas hőmérsékletű fűtési rendszerek között.

Az alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerek lényege, hogy alacsony (40 °C körüli) hőmérsékletű víz kering a rendszerben. Padló-, fal- vagy mennyezetfűtés ezeknek a rendszerek az elterjedtebb fajtái. Ezek előnye, hogy egyenletesebb a hőmérséklet-eloszlás a szobában, kevésbé alakulhat ki kellemetlen huzat. A nagy felületek sugárzó hőleadása miatt alacsonyabb hőmérsékleten is kellemesen érezzük magunkat. Az alacsony hőmérsékletű rendszereknek is vannak azonban korlátai: csak jól szigetelt épületeknél ajánlott a használatuk, felújításnál pedig komolyabb bontással, szereléssel kell számolni.

Magas hőmérsékletű fűtési rendszer

Ott, ahol kisebb a hely a fűtési rendszer kialakítására, a magas hőmérsékletű megoldás ajánlható. A legelterjedtebb magas hőmérsékletű megoldás a központi radiátoros fűtés. Általában könnyű hozzá kivitelezőt találni, mert a szerelők megfelelő szakmai rutinnal rendelkeznek, a hőmérséklet pedig termosztatikus szelepekkel helyiségenként is kiválóan szabályozható.

Kazán hatásfoka

A kazán legbeszédesebb jellemzője a hatásfoka. Ez alapján a gázkazánok három csoportba sorolhatók: a hagyományos kazánok, alacsony hőmérsékletű kazánok, és kondenzációs kazánok. A hagyományos kazán hatásfoka 80% körül alakul. Az alacsony hőmérsékletű kazánok akár 90-90%-os hatásfokkal is üzemelhetnek.

Kondenzációs kazán

Ezek igen magas hatásfokkal üzemelő kazánok. Az égéstermékben lévő rejtett hőt is hasznosítják, amit a füstgázban lévő vízgőz lecsapódásával érnek el. A kéményen távozó égéstermék hőmérséklete így alacsony, mindössze 40-45 °C. Ez ezért lehetséges, mert az ebben lévő hő is hasznosítva lett a kondenzáció jelenségét alapul véve. Így el lehet érni, hogy felesleges energia alig távozzon az égéstermékkel együtt a szabadba.

Ezeknek a berendezéseknek az éves hatásfoka kiemelkedő, akár 105 százalék is lehet, ami a távozó füstgázban rejlő energia hasznosítása miatt lehetséges, így juthatunk extra hőnyereséghez.

Infrapanel

Az infrapanel egy tábla alakú fűtőtest, amelyre jellemző, hogy a fűtő oldalán az energia áramlása maximális, ellenkező irányban pedig minimális. Ez, a fűtő oldalon elhelyezett szilícium kristályoknak, az ellenkező oldalon pedig a minőségi hőszigetelés segítségével érhető el. A naphoz hasonló sugárzása miatt alacsonyabb hőmérsékleten érezzük komfortosabbnak a helyiséget, így spórolhatunk is.

Keringtető szivattyú

Fontos szempont a központi fűtés kialakításkor, hogy mennyi áramot fogyaszt a meleg vizet keringtető szivattyú, ami a fűtési szezonban jócskán megnövelheti a villanyszámlánkat. A kazán kiválasztásánál legyen szempont a hozzá tartozó szivattyú is. A legjobbak az elektronikus szabályozású szivattyúk. Tovább javíthatjuk a fűtés hatékonyságát, ha a radiátoros fűtésnek a falakban, padlóban futó csöveit is szigeteljük.

Kazánok légellátása

A fűtési szezon baleseteinek, haláleseteinek többségét a kazánok hiányos légellátása, az égéstermék elvezetésének hibái okozzák. Ilyen hibák az úgynevezett nyílt égésterű kazánoknál keletkezhetnek, amelyek a szoba levegőjét használják. Egy évek óta jól üzemelő berendezés is veszélyessé válhat, ha a nyílászáró cseréjénél tömören záró nyílászárókat építenek be. A lakás légnyomását az új konyhai szagelszívó, a fürdőszobai szellőző ventilátor, vagy a ruhaszárító berendezés is csökkentheti, így az égéstermék elkezd visszaáramlani. A balesetek elkerülése érdekében érdemes szénmonoxid-mérőt felszerelni, de még fontosabb, hogy ne feledkezzünk meg a kémények és kazánok rendszeres felülvizsgálatáról, ha új kazánt veszünk, akkor pedig válasszunk zárt égésterűt.

Nyílt égésterű kazán

A nyílt égésterű úgynevezett atmoszferikus gázkazánok égéstere nincs elzárva a környezetüktől. Így az égés folyamata során közvetlen környezetéből használja az oxigént. Azért veszélyes, mert az égéstermék így visszaáramolhat. Hátrányuk még, hogy a füstelvezetéshez viszonylag nagy kéményre van szükség. Alkalmazásuk a hátrányok miatt csökken.

Zárt égésterű kazán

A zárt égésterű kazánok égéstere saját környezetétől elkülönített. így az égéshez szükséges levegőt az épületen kívülről nyerik és nem használják el saját az épületek levegőét. Ezek a készülékeke emiatt sokkal biztonságosabbak.

Szén-monoxidmérő készülék

A szén-monoxid szénvegyületek tökéletlen égése során keletkező, színtelen szagtalan íztelen, mérgező gáz. A szén-monoxid mérgezés azonnali hatása a fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése, majd az egyre hosszabb mérgezés hatására fokozódnak a tünetek, a mérgezés kimenetele akár halál is lehet. A szén-monoxid érzékelő és riasztó készülék még az előtt figyelmezteti a lakókat, mielőtt észlelnék a CO mérgezés bármelyik tünetét és egészsége károsodna.

Hőmérséklet szabályozás

A hatékony fűtés kulcsa a hőszabályozás! A kazánvíz hőfokának szabályozása mellett célszerű helyiségenként termosztatikus radiátorszelepeket, illetve szobatermosztátot is alkalmazni. A szabályozók helyes használatával rengeteg energia takarítható meg.

Tervezés fontossága

A gépészeti terveket célszerű tervezővel elkészíttetni, mert így könnyebb megtalálni a megfelelő megoldásokat, a precíz számítások pedig kiküszöbölik a felesleges és költséges túlméretezést. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy családi háznál a tervezéssel akár néhány 100 000 forint kivitelezési költséget is meg lehet takarítani, ami jóval több, mint a tervezési díj.

Hőszigetelés fontossága

Egy átlagos családi ház esetében a falakon 20–30 % hő szökik el. A tetőn keresztül 15–25, a nyílászárókon típustól függően 10–25, a pincefödémen és padlón át 10–15 % lehet a veszteség. Társasházaknál kisebb az egy lakásra eső homlokzati és födémfelület, így ott arányosan kisebb a falakon és a födémen át távozó hő aránya. Nagy lehet a különbség az egyes lakások hővesztesége között attól függően, hogy hol helyezkednek el az épületben.

A jól kivitelezett szigetelés csökkenti a téli fűtési hőveszteséget és a nyári hőterhelést, megszünteti a hőhidakat, növeli a belső terek komfortját.

Hőátbocsátási tényező (U-érték)

A hőátbocsátási tényező az építőanyagok, szigetelőanyagok, valamint teljes falszerkezetek legfontosabb jellemzője. Ez az érték a hőveszteség mértékét mutatja, azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén a külvilág felé. A műszaki leírásokban a hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Nagysága az anyag minőségétől, szerkezetétől, vastagságától is függ. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag hőszigetelő képessége.

Hőveszteség

A hőveszteség a helyiségből (épületből) kiáramló hőáramot jelenti, azt a hőmennyiséget, amit elvesztünk. Egy épület kétféleképpen veszíthet hőt, az épületszerkezeteken keresztül (nem megfelelő szigetelés miatt esetleg) és légcserével, ami alatt a szellőztetést és filtrációt értjük.

Hőhíd

A szerkezetnek olyan része, amely jobban vezeti a hőt, mint a többi. Főként az épület sarkain, kiszögellésein, valamint a különböző szerkezeti elemek találkozásánál képződhetnek.

A hőhidak csökkentik a falak szigetelőképességét, és a penészesedést is elősegítik, mert a hidegebb felületen nagyobb a páralecsapódás. Megfelelő szigeteléssel és szellőztetéssel azonban mindezt elkerülhetjük.

Hőtechnikai minimumkövetelmények

A hőtechnikai minimumkövetelmények előírják, hogy az új épületeknél a külső falak – hőhidakkal, áttörésekkel stb. – korrigált hőátbocsátási tényezője legfeljebb 0,45 W/m2K legyen. A szakértők azonban ennél szigorúbb, 0,3 W/m2K értéket javasolnak, ami jó hőszigeteléssel könnyen elérhető, akár a meglévő épületeknél is. A födémre,

Szigetelőanyagok

A piacon számos szigetelőanyag-típus található. A szigetelőanyagok megválasztásánál az ár, javasolt felhasználási terület mellett érdemes figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kiválasztott szigetelőanyag megfeleljen a tűzvédelmi előírásoknak. Bármelyik anyagot választjuk is, fontos szempont, hogy a hőszigetelést rendszerben vásároljuk, azaz a gyártó által ajánlott rögzítőanyagokat, ragasztókat, vakolaterősítő hálókat, vakolatokat stb. vegyük meg. A polisztirolról, kőzetgyapotról, illetve a cellulózalapú szigetelésről itt olvashat bővebben.

Belső és külső szigetelések

Fontos szabály a falak szigetelésekor, hogy mindig a külső felületüket szigeteljük, mert a belső szigeteléssel elveszítenénk a teherhordó falak hőtároló kapacitását, és nem lesz olyan jó az eredmény, mintha kívül szigetelnénk. Ez azt jelenti, hogy a falszerkezetek mindig hidegebbek lesznek, és így a helyiség hamar kihűl, ha nincs, vagy le van kapcsolva a fűtés. Ráadásul a szigetelés mögötti felület könnyen penészedhet.

A belső szigetelés csak kivételes esetben, például műemléki homlokzatoknál vagy hétvégi házaknál ajánlott (ahol csak ritkán kell befűteni), és akkor is speciális, erre kifejlesztett hőszigetelő-rendszert válasszunk, amellyel megelőzhető a penészképződés!

Utólagos szigeteléssel akkor érhetünk el jelentős energiamegtakarítást, ha a felújítás teljes körű. Nem elég tehát csak a homlokzatra összpontosítani, szigetelnünk kell a tetőt, a födémet és a lábazatot is!

Rögzítés és vízvédelem szigetelésnél

A hőszigetelő rendszer rögzítése átgondolt tervezést igényel, hiszen a megújult felületnek évtizedeken át kell majd az időjárás viszontagságaival dacolnia. A hőszigetelő lapokat egy falba rögzített fém profillal, ragasztással és mechanikusan, speciális csavarozással, szaknyelven dűbelezéssel rögzítik. Rögzítés előtt ajánlott a felületet alaposan előkészíteni, azaz a régi vakolatot eltávolítani.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy a lábazatoknál víznek és ütésnek jobban ellenálló anyagot használjunk. Gondoskodni kell a szigetelés, valamint a falak víz- és páravédelméről is, mert a nedvesség nagyságrendekkel rontja a szigetelőképességet.

Tetőszigetelés

A lapos tető a leginkább lehűlő épületrész, ezért az legalább 14–16 cm-nyi hőszigetelést igényel. Ha megoldható, lapos tető helyett érdemes magas tetőt kialakítani. Ha sátortetős a házunk, és nem akarunk lakóteret kialakítani a padlástérben, akkor a fűtetlen padlástérben a hőszigetelő anyagot egyszerűen csak le kell teríteni, és lefedni valamilyen egyszerű, járható borítással.

Ha a padlásteret, vagy legalább annak egy részét lakótérként szeretnénk használni, a tető síkjában kell szigetelni. Ez már drágább és bonyolultabb feladat, ezért a teljes tetőfelújítással együtt érdemes csak elvégezni. Tetőterek szigetelésénél használjunk a tető felőli oldalán alumíniumfóliával borított anyagot, hogy az a nyári hősugaraktól védje a belső teret. A szigetelőszerkezetben kialakuló páralecsapódás elkerülése érdekében ügyelni kell az átszellőzésre, illetve párazáró, párafékező fólia alkalmazására. Fontos a szigetelés folytonossága, erre minden illesztésnél ügyelni kell, hogy elkerüljük a hőhidak kialakulását, se a szarufák mellett, se az egymáshoz illeszkedő táblák között ne maradjon rés.

Szigetelés vastagsága

A szigetelés kellő vastagsága az egyik legfontosabb kérdés. Fő szabály, hogy minél vastagabb, annál jobb, ez azonban egy határon túl nem fokozható. Általános szabályként elfogadott, hogy a szigetelés a falakon legyen legalább 8–12 cm, a tetőn pedig 20–25 cm vastag. A gyártók tájékoztató táblázataiból általában könnyen kikereshető, hogy az adott termék mennyivel csökkenti a különböző falazatok hőátbocsátási tényezőjét, és milyen vastagságban feltéve szigetel a legjobban.

A szigetelés vastagságán nem érdemes spórolni, mert a szigetelőanyag ára a teljes beruházási költségnek általában az egyharmada. A többit az állványozás, a munkadíjak, egyéb anyagok teszik ki. Néhány centivel vastagabb anyag tehát nem fogja jelentősen megdrágítani a szigetelést, viszont jelentősen csökkenti a gázszámlánkat.

Megújuló energiaforrások

A két leggyakrabban ismételt érv, a megújuló erőforrások, a nap, a szél, a víz, a földhő, illetve a biomassza mellett, hogy gyakorlatilag korlátlanul (és „ingyen”) rendelkezésre állnak, illetve a hagyományos energiahordozókhoz képest sokkal környezetbarátabb megoldásnak számítanak. Tekintve, hogy energiafogyasztásunk jó részét kiválthatjuk velük, egyre népszerűbbé válnak. Leggyakrabban a családi házakban hasznosulnak, de számos hazai és külföldi példa bizonyítja, hogy társasházakban is tökéletesen megállják a helyüket.

Az otthonunkban alkalmazott megújulók esetében egy aranyszabály van: először mindig az épület energiahatékonyságát kell növelni! A megújulók csak ezután következhetnek. Azaz huzatos ablakok, szigeteletlen falak, elöregedett fűtési rendszer, vagy háztartási berendezések mellett nem gazdaságos megújulókba fektetni

Napkollektor

A napsugárzást napkollektorokkal alakíthatjuk át a háztartásban közvetlenül felhasználható hőenergiává. A napkollektorok legelterjedtebb fajtája a síkkollektor. Magyarországon a déli tájolású és megközelítőleg 45°-os dőlésszögű felületet éri a legtöbb napsugárzás. Hazánkban derült idő esetén a napsugárzás teljesítménye négyzetméterenként eléri az 1 kW értéket, ezzel óránként közel 30 liter vizet lehet 40 °C-ra melegíteni.

Napkollektor használata vízmelegítésre

Éves szinten a használati meleg víz akár 60–70 százaléka is előállítható napkollektorokkal. A téli félévben ez az arány 30–40 százalék, míg a nyári félévben közel 100 százalék. Családi házak melegvíz-ellátásához a lakók számától és vízfogyasztási szokásaitól függően 4–8 m2 napkollektor-felületre van szükség, valamint egy 200–500 literes melegvíz-tárolóra. A tároló kialakítása olyan, hogy ha a kollektorokból nem érkezik elegendő napenergia, a víz hagyományos módon is felfűthető kazánnal vagy elektromos fűtéssel.

Napkollektor használata fűtésre

Épületfűtésre lényegesen rosszabb hatékonysággal használható a napkollektor, mivel télen gyakran borús az idő, a napsugárzás szintje alacsony, az épületfűtés hőszükséglete viszont nagy. A kollektorok az épület hőenergia-szükségletének körülbelül a 15–40 százalékát fedezik, ha 5 m2 fűtött lakótérhez 1 m2 napkollektor tartozik. A napkollektoros fűtésrásegítés elsősorban az átmeneti, tavaszi és őszi időszakban tudja kiváltani a hagyományos energiahordozókat. Alkalmazása az átlagosnál jobb hőszigetelésű, alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerrel (falfűtés, padlófűtés, alacsony hőmérsékletű radiátoros fűtés stb.) szerelt épületekben lehet reális cél.

Napkollektor pénzügyileg

Egy négyzetméter napkollektorral évi 500–600 kWh energia állítható elő, amelynek az ára villamosáram-tarifával számolva körülbelül 25 000 forint, míg vezetékes földgáztarifával eléri a 10 000 forintot. A napkollektoros rendszerek beruházási költsége kollektor-négyzetméterenként 100 000–150 000 forint. A pénzügyi megtérülés a kiváltott energiahordozófajtájától függően tehát 4–15 év is lehet.

Napelem

A napelemek vagy más néven fotovoltaikus elemek a nap sugárzási energiáját közvetlenül villamos energiává alakítják át. Fontos tudni, hogy a napelemek felhős időben is termelnek villamos energiát, de a névlegesnél kisebb mennyiségben. A mérések azt mutatják, hogy a háztetőre szerelt, 2–3 kWh összteljesítményű rendszerrel már biztonságosan megoldható egy átlagos család áramellátása.

Napelemes rendszertípusok 

A napelemes rendszerek hálózatra kapcsoltak (hálózatba visszatáplálósak) vagy szigetüzeműek lehetnek. A hálózatra kapcsoltaktól a helyi hálózat üzemeltetője köteles átvenni a saját napelemünkkel megtermelt villamos energiát – feltéve, ha a rendszerünk műszakilag megfelelő. Ez azért előnyös, mert így a napközben megtermelt áramot felveszi a villamos hálózat, tehát nem kell a tárolására szolgáló akkumulátorokról külön gondoskodnunk, míg a reggeli és esti fő fogyasztási időszakokban akkor is lesz elegendő áramunk, ha saját napelemünk épp nem termel eleget. Ha csatlakoztunk a helyi hálózatra, termelésünket és fogyasztásunkat egy speciális villanyóra méri, ami a bejövő és kimenő áramot is számolja, a végén pedig a kettő különbsége szerepel majd a számlán.

Napelemes rendszer tervezése

Az elektromos hálózat kiépítése a legtöbb esetben lényegesen drágább, mint egy napelemes rendszer telepítése. Ha a villamos hálózat 1 km-nél távolabb van, és az éves villamosenergia-fogyasztás 1000 kWh (ez a legalapvetőbb villamos fogyasztók, például világítás, kisebb hűtő, tévé áramellátásához elég), akkor – a villamos energia árát és az átlagos hálózatkiépítési költséget figyelembe véve – már megéri szigetüzemű napelemes rendszert kiépíteni. Az elektromos hálózattal nem rendelkező területek – például tanyák, hétvégi házak, mezőgazdasági létesítmények – áramellátása szigetüzemű napelemes rendszerekkel jól megoldható.

Szélgenerátor

A bárki által elérhető, kis teljesítményű (100 W és 20 kW közötti) szélgenerátoros rendszerek telepítése és rendszerelemei a napelemes rendszerekhez hasonlóak. A szélgenerátoros rendszer is, akárcsak a napelemes, működhet szigetüzeműként és hálózatba visszatáplálós rendszerként. A szélgenerátorok 7–10 km/h szélsebességnél kezdenek forogni, névleges teljesítményüket 36–50 km/h szélsebességnél érik el, azaz ekkor tudják a gyártó által megadott teljesítményt nyújtani. A szélgenerátorok néhány típusa fűtőpatronnal is rendelhető, így közvetlenül vízmelegítésre használható.

Szélenergiával való tervezés

Ha családunk áramellátását részben szélenergiából kívánjuk fedezni, legalább 1–2 kW teljesítményű rendszerre lesz szükségünk. A folyamatos áramellátás érdekében mindenképpen hibrid rendszer, azaz napelem és szélkerék együttes kiépítése javasolt. Mielőtt azonban belekezdenénk egy szélgene­rátoros beruházásba, részletes számításokkal alaposan fel kell mérni a tervezett helyszín adottságait, mert az éves leadott energiamennyiség nagyon változó a helytől, a telepítési magasságtól vagy a domborzattól függően. Szélgenerátor a tetőre is telepíthető, ekkor azonban meg kell fontolni azt is, hogy a generátor működése közben keletkező rezgések átterjedése az épületre nemcsak kellemetlen lehet, de károsíthatja is az épületet, és a zajhatás is jelentős lehet.

Hőszivattyús rendszerek

Az utóbbi időben szerte a világon dinamikusan terjednek a hőszivattyús fűtésrendszerek, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanis üzemeltetésük lényegesen gazdaságosabbá vált. A hőszivattyú egyaránt használható otthonaink fűtésére, hűtésére, valamint meleg víz előállítására. Ha fűtésre használjuk, akkor a kinti környezetből vonja ki a hőt és azt átadja a ház fűtési rendszerének, hűtésnél pedig ellenkező irányú a folyamat. A hőszivattyú – típusától függően – a talajt, a talajvizet vagy a levegőt használja hőforrásként. Fontos tudni, hogy a hőszivattyú üzemeltetése villamos energiát igényel. A hőszivattyúk két alapvető fajtája a zárt talajhőszondás és a nyitott kutas rendszer.

Zárt szondás hőszivattyú

A zárt szondás rendszer lényege, hogy a föld hőjét zárt rendszerben keringő hőátadó folyadék segítségével közvetíti a lakás fűtési rendszerének. A zárt szondás rendszer telepíthető függőlegesen kialakítva, illetve a talajban vízszintesen elfektetett elemekkel. A vertikális rendszernél függőlegesen, 50–100 m mélyre fúrt szondákban, a horizontális kialakításnál 1,5–2 m mélyen, de minimum 400–800 m² területen vízszintesen elhelyezett szondák gyűjtik össze a talaj hőjét. A vertikális szondás rendszerek előnye, hogy kicsi a helyigényük, és bárhol megvaló­síthatók, ahol 50–100 m mélységű fúrásokra engedélyt kapunk. A fúrás azonban költséges, de jó elméleti hatásfokot eredményez. A vízszintesen elhelyezett zárt szondás rendszerek kiépítése – lazább talajviszonyok között – olcsóbb lehet, azonban nagy helyigényük miatt nem mindenhol telepíthetők.

Nyitott kutas hőszivattyú

A víz hőjét hasznosító – nyitott kutas – rendszerben nagy tömegű talajvizet kell keringtetni, amely közvetlenül adja át energiáját a felszínen telepített hőszivattyú hőcserélőjének. Ehhez két kutat kell fúrni: az egyiket a víz kiemelésére, a másikat a hőcserélőn átkeringtetett víz talajba visszasajtolására. A víz kiemelésének, visszajuttatásának szivattyúzási, illetve visszasajtolási energiaigénye jelentős lehet. Vízjogi létesítési engedélyért forduljunk az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséghez.

Légkollektorok

A levegő hőjét hasznosító rendszerek (légkollektorok) hőszivattyúi felújításkor a régi építésű épületek falára is problémamentesen felszerelhetők. A levegőtől hőt elvonó rendszerek –20 °C külső hőmérsékletig képesek a külső levegőből 60 °C-ig terjedő hőmérsékletű fűtővizet előállítani, de az elérhető évi COP-érték jelentősen elmarad a földhőt hasznosító rendszerekétől, és zajterhelésük is jelentős.

Faapríték hasznosítása

A biomassza alapú megújuló energiahordozók közül a legkedvezőbb költséggel az er­dei faaprítékból állítható elő hőenergia. A fának a többi biomasszához képest nagy az energiasűrűsége (azaz egy köbméternyi fából lényegesen több energia nyerhető ki, mint például szalmából), gyakori az előfordulása, kicsi a hamutartalma, és átalakítás nélkül közvetlenül felhasználható tüzelésre, ráadásul, a kezelési költségeket nem számítva, olcsó. A fa nedvességtartalma azonban kitermelésekor általában 45–50 százalék, és ez jelentősen befolyásolja tényleges fűtőértékét. Kétévi megfelelő tárolás után éri el a légszáraznak nevezett 20 százalék körüli értéket. A hasábfatüzelés általában 60 százalék alatti hatásfokú. A hasábfa faelgázosító kazánban égethető el a leghatékonyabban és leginkább környezetkímélően.

Biobrikett

Nagy nyomású préseléssel készül ez a szintén faipari vagy mezőgazdasági hulladékalapú tüzelőanyag. Kis nedvességtartalma és nagy anyagsűrűsége miatt fűtőértéke nagyobb (17- 18 MJ/kg) a hasábfáénál, míg hamutartalma kisebb. Gyártási mérete (átmérője 100-150 mm között ingadozik) miatt szinte valamennyi kazánban elégethető, így a favágás megspórolható, de a kézi begyújtás és a hamuzás már nem.

Pellet

A 10 százaléknál is kisebb nedvességtartalmú fapellet a fatüzelés hátrányait küszöböli ki. A pellet 100 százalékban természetes fa, illetve biomassza alapanyagokból sajtolt, 6–12 mm átmérőjű, henger alakú granulátum, amelynek rendkívül jók az égési tulajdonságai. A pellet speciális kazánban 90 százalék körüli hatásfokon hasznosítható. Egy átlagos családi ház (120 m² alapterületű, a mai hőtechnikai szabványnak megfelelő hőszigetelésű) évi 5–5,5 tonna pelletet használ fel.

Nyílászáró hatásai

Lakásunk hőveszteségének akár 10-25 %-át is okozhatják a régi vagy rossz minőségű nyílászárók. Az elöregedett ajtók, ablakok résein, a tok mentén, vagy magán az üvegen keresztül szökhet el az energia, amit fűtésre használunk. A megfelelő nyílászáróval nem csak a fűtésszámla csökkenthető, hanem lakásának por- és zajszennyezése is csökken.

Nyílászáró  javítása, felújítása

Ha a régi ablakok huzatosak, rosszul záródnak, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy le kell cserélni őket. Ha nyílászáróink alapvetően jó állapotban vannak, kisebb javításokkal megmenthetők. Ez általában némi asztalosmunkát vagy a rések utólagos tömítését jelenti. Ez a megoldás nem csak költségkímélő, de környezetbarát megoldás is, hiszen így az új ablak gyártási, szál­lítási költségei és az ezzel járó környezetterhelés is megspórolható. További információ: Épületeink hőszigetelése, Árnyékolás télen-nyáron

Csere szükségessége

Ha a régi nyílászáró már olyan rossz állapot­ban van, hogy nem javítható (például korhadt a fája, megtelepedett rajta a penész), akkor jöhet szóba az ablakcsere. Egy ilyen komoly, költséges és sok évre szóló döntést célszerű alaposan átgondolni: az ár mellett kalkuláljon az elérhető energiamegtakarítással is, de vegye figyelembe a tartósságot, a biztonságot, a javíthatóságot is, sőt az esztétikai szempontok is fontosak lehetnek, például az utca, vagy a társasház összképénél, de előfordulhat esetleges műemléki védettség is. További információ:

Hőátbocsátási tényező

A régi, korszerűtlen, rossz állapotú nyílászá­rókra jellemző a nagy hőátbocsátási tényező. Az úgynevezett U érték 3–6 W/m2K, ami a modern, hőszigetelő üvegezésű ablakoknál már akár 1,0–1,4 W/ m2K-re is csökkenthető. Az új ablak kiválasztásakor mindig a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvege­zés együttes hőátbocsátási tényezőjét ve­gyük figyelembe. Ezt az Uw (window) érték jelöli, míg az üvegezését az Ug (glass), a keretét pedig az Uf (frame) érték adja meg. További információ

Tok jelentősége

Akár fa, akár PVC, a tokoknál és kereteknél is a legfontosabb, hogy mekkora a hőtátbocsátási tényezőjük. A piacon legjellemzőbbek az 1,2–1,5 W/m²K U-értékkel rendelkező tokok, azonban a profilvastagság növelésével a hőátbocsátási tényező 1,0–1,1 W/m²K-re csökkenthető.

Beépítéskor fontos odafigyelni a tokok helyes rögzítésére, valamint a fal és a tok közötti rés kitöltésére is, mert csak ekkor szigetel jól az új ablak.

Üveg

Az ablakokon át távozó hőveszteség ellen leginkább a jó üvegezés véd, mindenképpen érdemes tehát két- vagy háromrétegű üvegezés mellett dönteni. Egy kétrétegű, hőszigetelő bevonatos ablak esetében az üvegezés U értéke 1,0–1,4 W/m²K körül alakul, háromrétegű ablaknál pedig ez a szám egészen 0,5–07 W/m²K körüli értékig csökkenthető.

Engedélyeztetés

A nyílászárók cseréjére általános esetben csak akkor kell az építéshatóság engedélyét kérni, vagy bejelentést tenni, ha az eredeti méreten és formán változtatni akarunk. Ha azonban az épület műemléki vagy helyi védettség alatt áll, akkor mindenképpen ki kell kérni az önkormányzat, illetve a műemlékvédelmi hatóság engedélyét. További információ

Szellőzés jelentősége

Gyakori hiba, hogy a fokozottan légzáró nyílászárók beépítésekor nem gondoskodnak a lakás szükséges légellátásáról. Ez a probléma is orvosolható önműködő légbevezetővel, higroszellőzők alkalmazásával vagy gépi szellőztetéssel. További információ

Árnyékolás fontossága

Az árnyékolók szerepe évszaktól függően eltérő, feladatuk azonban télen-nyáron egyaránt a maximális hővédelem. A külső árnyékolók nyaranta hatékonyan óvják belső tereinket a túlmelegedéstől, hiszen megakadályozzák, hogy az ablaküvegen át túl sok napenergia jusson be az épületbe. Telente is fontos szerep jut az árnyékolószerkezeteknek: jól záró redőnyökkel nagymértékben csökkenthető az ablakokon át távozó hő, ha a redőnyöket naplemente előtt engedjük le, a redőny és az ablak között keletkező légréteg hőpajzsként viselkedik.

Energiatanúsítvány

Ha lakást vesz, az egyik legfontosabb információ az lehet, hogy energetikai szempontból milyen állapotban van az ingatlan. Azaz például milyen a fűtési rendszere, vagy az ablakok állapota, mire kell számítani, ha jön a tél, vagy ha jön a havi fűtési számla. Az energiatanúsítványt az eladónak kötelezően el kell készíttetnie ingatlan eladása vagy bérbeadása előtt. A tanúsítvány nem csak azért jó, mert a hűtőszekrények színes csíkjaihoz hasonlóan érthető információkat ad a lakásról, hanem azért is, mert a tanúsítványt készítő szakember javaslatokat is tesz, hogyan lehetne a lakás állapotán javítani.

Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány egy skálán energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat. A skála a legkedvezőbb „A+” kategóriától a legkedvezőtlenebb „I” kategóriáig terjed. A „C” kategória az, amelyik éppen megfelel az új épületek energetikai követelményeinek.

Tanúsítvány elkészítője

Az energetikai tanúsítványt minden esetben szakértő készíti el, aki szerepel a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Építész Kamara névjegyzékében. A jogosultsági szám azt bizonyítja, hogy a tanúsító valóban letette a szükséges szakvizsgát. A www.lakcimke.hu/tanusitok weboldalán is kereshet jogosult szakértőt!

Tanúsítvány tartalma

1. A tanúsítványon szerepelnie kell a megrendelő nevének és címének.

2. Fel kell tüntetni a tanúsított ingatlan pontos címét, hogy az épület egyértelműen beazonosítható legyen.

3. A tanúsító neve, címe és a Mérnök vagy Építész Kamara által nyilván tartott jogo­sultsági száma is a dokumentum kötelező eleme.

4. Az összesített energetikai jellemző értéke megmutatja, hogy alakja, falazata, fűtési rendszere stb. alapján, mekkora a lakás elvi energiaigénye éves szinten egy négyzetmé­terre. Ezt kWh/m2 a-ban adják meg.

5. A tanúsítványon szerepel egy összehasonlítási érték is, szintén kWh/m2 a-ban, ami azt mutatja, hogy mennyi lenne az új szab­ványok alapján elfogadott elvi energiafo­gyasztás.

6. Százalékban is megadják, hogy az épü­let elvi fogyasztása mennyiben tér el a követelménytől. 100% feletti értéknél lakásunk több energiát igényel az üzemeltetéshez, mint az új építésű lakásokra vonatkozó aktuális műszaki szabványok előírása. 100% alatti érték azt jelenti, hogy a követelményértékeknél alacsonyabb energiafogyasztású, azaz jobb besorolású lesz az épület.

7. A hűtők, mosógépek címkézéséhez hason­lóan „A+”-tól „I” kategóriáig energetikai osztályba sorolják az ingatlant, ahol az „A+” a legjobb, az „I” a legrosszabb kate­góriát jelenti.

8. Az energiaosztályt egy színes skálán is feltüntetik, ami segíti a könnyebb eligazo­dást.

9. Ha a tanúsított épület nem éri el a C kate­góriát, akkor korszerűsítésre és hatékony üzemeltetésre vonatkozó javaslatokat is tesz a tanúsító.

10. A kiállítás dátuma és a készítő aláírása hi­telesíti a dokumentumot, amely a kiállítás­tól számított 10 évig érvényes.

11. Nem kötelező elem, de bevett gyakorlat, hogy az épületről készült fotó is szerepel a dokumentumon.

Korszerűsítési javaslatok

A tanúsítvány egyik legfontosabb része a korszerűsítési javaslatokat tartalmazó rovat. Itt a szakértő leírja, melyek azok a beavatkozások, amelyekkel javíthatjuk otthonunk energetikai besorolását, és azt is megállapítja, hány energiaosztályt léphetünk előre, ha minden tanácsát megfogadjuk. A javaslatok sorrendbe állítják, melyik beavatkozással lehet a legtöbbet megspórolni. A szakember tapasztalata segíthet abban a döntésben, hogy a legkisebb ráfordítás mellett a legjobban megtérüljön az energiamegtakarítást célzó korszerűsítés, ezért a tanúsítás mellé érdemes költséghatékonysági számításokat is kérni. Ezekből a számításokból kiderül, hogy az egyes javaslatok mekkora beruházási költ­séggel járnak, mennyi energia takarítható meg ezáltal, és mennyi idő alatt térül meg a befektetett összeg az energiaszámlák csökkenésével. A számítás megkönnyítheti döntésünket a fejlesztések ütemezéséről.

Tudjon meg többet az épületek energetikai tanúsításáról a www.lakcimke.hu oldalról!

Energiatanúsítvány kötelőzésége

Az 176/2008. kormányrendelet szabályozza, hogy milyen esetekben, kinek, és milyen feltételekkel kell a tanúsítványt elkészíttetni, ki készítheti el és mennyibe kerül a tanúsítás. Főszabályként bárki elkészíttetheti otthona energetikai tanúsítványát, de az az új épületek építésekor, valamint a lakás eladásakor, illetve bérbeadásakor lesz csak kötelező. Eladáskor és bérbeadáskor csak 2012. január 1-jétől, új épület esetében (annak egészére) már 2009. január 1-jétől kell tanúsítványt készíttetni. Üdülő, ideiglenes létesítmény, műemlék- és helyi védelem alatt álló épület esetében nem lesz kötelező a tanúsítvány. Ha azonban az üdülőépületet szeretnénk lakóházzá átminősíttetni, a minimálisan „C” besorolású tanúsítvány megléte már előírás. A jövőben állami támogatásoknál pályázati feltétel lesz a tanúsítvány bemutatása és az épület energetikai minőségének javítása. Az energiatanúsítvány a kiállításától számított 10 évig érvényes.

Tanúsítvány használata

A tanúsítvány nem csak lakás eladásakor, vagy bérbeadásakor jöhet jól, hanem akkor is, ha nagyobb korszerűsítést tervezünk. Ha eladóként állíttatjuk ki a tanúsítványt, abból kiderülhet, hogy érdemes-e még az el­adás előtt korszerűsíteni a lakást, ami ezzel jobb energetikai kategóriába kerülhet, így akár magasabb árat kaphatunk érte. Ráadásul a ta­núsítvány adta korrekt és hiteles tájékoztatás erősítheti a leendő vevők bizalmát. Vevőként egyértelmű a helyzet: új épület vásárlásakor mindenképpen kérjük el a kisze­melt lakás lakcímkéjét. Használt lakás esetén is érdemes jelezni az eladónak, hogy szeret­nénk látni a tanúsítványt, mert így előre tájé­kozódhatunk, hogy milyen energiafogyasztás­ra számíthatunk majd, illetve hogy beköltözés után mennyit kell majd korszerűsítésre köl­tenünk. Megkönnyítheti a döntést a tanúsít­vány akkor is, ha több lakás közül szeretnénk választani, hiszen így könnyen összehasonlít­hatóvá válik a lakások energetikai állapota. Fontos tudni, hogy a tanúsítvány kiállítta­tása mindig az eladó vagy bérbeadó dolga, így a költségek is őt terhelik.

Épület besorolása

Új ingatlan esetén a tanúsítás egyszerűsített eljárásban, a kivitelezési tervdokumentáció energetikai fejezete alapján készül. Ha az épület a tervnek megfelelően készült el, és ezt a felelős műszaki vezető igazolja, akkor a tanúsító könnyen megállapíthatja az épü­let energetikai besorolását. Nem új épületeknél, ha nem állnak rendelkezésre az épület ter­vei, a tanúsítónak a helyszínen fel kell mérnie a lakás paramétereit: a szerkezeteket, a fal­vastagságot, a lakás méretét, az épületgépé­szeti berendezéseket, a nyílászárókat stb. A tanúsítás során az energetikai tervezéshez ha­sonló számítással lehet az épület energetikai jellemzőit megállapítani és a követelmények­kel összehasonlítani. Ez a – szakmailag leginkább elfogadható – módszer az úgynevezett számításon alapuló tanúsítás. A felmérés során szükség lehet műszeres vizsgálatra is, így például a hőhidak feltá­rására hőkamerás felvétel vagy hőpisztolyos diagnosztika készítésére a házról, a nyílászá­rók állapotát pedig úgynevezett légtömörségméréssel (BlowerDoor-méréssel) ellenőrizheti a szakértő. Az épületek tanúsítására létezik egy másik, az úgynevezett fogyasztáson alapuló eljárás is, ez a módszer azonban nagyon csalóka lehet, sokkal inkább a benne lakókat, mint az épületet minősíti.

Tanúsítvány ára

A tanúsítás a ráfordított időtől és a feladat bonyolultságától függ. A jogszabály szerint legfeljebb 11 000 forint munkadíjat, és indo­kolt költségeket (utazás, fényképezés, fény­másolás) számíthat fel a tanúsító. Ha elkerül­hetetlen az alaposabb műszaki felmérés (és ilyen lesz a használt lakások nagy része, ahol nem áll rendelkezésre a hiteles műszaki doku­mentáció), akkor a munkadíj a jogszabály sze­rint 25 000-30 000 forint körül alakulhat, erre jönnek még az esetleg szükséges speciális vizsgálatok, illetve a további szaktanácsadás költségei. Természetesen a tanúsítást nyújtó szakemberek szolgáltatási csomagjai és az ehhez szabott árak eltérőek lehetnek, ezért mindig előre tájékozódjunk, hogy az árajánlat mögött milyen mélységű mérnöki munka áll.

Tanúsítás menete

Ha több lakás van egy épületben, akkor fel­merül a kérdés, hogy ezeket csak egyszerre vagy akár külön-külön is lehet-e tanúsítani. A jogszabály szerint elvégezhető a tanúsítás akár egy lakásra is, de a szakértőnek ilyenkor is az egész épület tanúsításával kell kezdenie, majd a lakás egyéni adottságait figyelembe véve korrigálja a számítást, és sorolja be az ingatlant. Ha társasházban lakunk, akkor célszerű közösen összefogva, az egész épület tanúsí­tását elvégeztetni, mert így az egy lakásra eső költségek jóval alacsonyabbak lesznek. A jogszabály szerint az egész házra készített, összesített tanúsítvány érvényes az egyes lakások eladásakor, bérbeadásakor.